A forrás útja

Ki másban hallgatott kőtorlaszán kitör partot nem ismerő meztelen tisztaság Ki eddig bujdokolt egyszerre a fénybe lő kinek csak adatott ezután egyre ad Már egyszerre csobog csillog tovaszökell a tegnap léttelen sereggé lényegül Minden lépésre más folyvást alakot ölt a teste-árnya-sincs határtalanba lép Bölcsőjébe harap zsombékká domborul ki önnön gyermeke saját dajkája lett Fölbuzog lenge sás gerincén káka zöld kardján kalászol ős sűrűként bólogat A magába-vadult gyümölcsfa rostjain szivárog gömbölyű piros száz nevetés Látatlan ereken zsendül Habjaiban tocsog barom tipor növendékei közt Messze fut mit se tud játékos tenyerén színéhez hű parányi sövény kút háztető Szijáccsá tépdesi cseréppé tördeli a szemre jelenvaló sorsát rezegteti Távol harsog ezer nevén új kórusa s kiváncsian bugyog iszamos méhen át