Visszfény

Ujjaim között átcsorog a puszta kézzel meritett évekkel tájolt tanuság de ahol az idő nyomtalan öt érzék csupasz jelene benéztem a mennyországba tekints rám még ma is ma is megcsillannak rajtam halpénzei roppanó csont bátorsága átutazó nap boldog léttelen szürkületben fényeskedem