A színen áthalad
| inkább ahogy a színen áthalad |
| cinke-fogással függve szétnéz |
| szemét villantva változik |
| és visszaint hogy majd lehet |
|
Cserép
| útközben hol herdáltam el |
| arcom eredetét kő-lényegét |
| kivallják az idő só-nyomai |
| a test leborítandó pohara |
|
Hasonmás
| s mivel egy élet halni sok |
| hasonmásomnak tettetem magam |
| mozdulatlan szirtjei között |
|
A tűz etetése
| Más legendából tévedtek ide |
| a megváltó arcjáték beszédét |
| kioltott indulatok láva-útját |
| a hely s a perc marasztalását |
| az alvó boldog önvesztéseit |
| nyalábba még nem szoritott |
| mindig tavalyi sorsukat növényi |
| létük megszokott rohama beszéli |
| rostjaik naprendszere kiszabott |
| jég-korszakukat túl nem élik |
| szavukat szegi ha nem ózon |
| hogy olvashatták volna napszám |
| hanyatt fekve világnyi padkán |
| a penész-foltok képirását |
| kártyajóslatok szigetének |
|
| és ti faágakról beszéltek |
|
|
Nyomolvasás
| halálfutó test találkozik |
| szavai levelenkint zúgnak |
| az örök fű már egyenesedik |
| álmatlan a mindennapi ragyogásban |
| vonulunk kitalált hegyek alján |
|
Visszfény
| megcsillannak rajtam halpénzei |
| átutazó nap boldog léttelen |
|
Láthatatlan
| Lámpafényben ázó üres padok |
| virágfürt ősz-csupálta gesztenyén |
| elvesztett kés ritkuló pázsiton |
| ahogy éves rozsda cifrázza ki |
|
| A megragadhatatlan kéz ami |
| egy sírtól jövőt a homályban |
| egyik székről másikra ülteti |
|
|
Az én kalandja
| elkongtak az őrjáratok óraütései |
|
A beszéd folytatása
| Árnyékvesztést hitelesítő harangszó |
| villámfényre a megmondtam égzengése |
| legszebb a ráismerés ugye |
| a találkozás-önmagammal szigetén |
|
| A röpülő ménen tett utazásról |
| a ló csak vízszintes törzs vágtatása |
| a ló csak kátyús úton döccenő szekér |
| csak szárny röpíti toll vagy könnyűfém |
| a mában is tegnapot keresőt |
|
| ajtónyitás a sose-látottra |
| bordáim közt verdeső fióka |
| hajam pernyeszagáról szót sem ejtek |
| hisz a tűrhetetlen tűz miatt esett |
| különc érkezésem hasmánt a nap alatt |
|
| S a csöndet megtörve hirtelen |
| ég és föld szárazfa sercenése |
| váratlanul egymásra lelt szavak |
| ki várt rám s mit suttogott az erdőszélen |
| krónikájából kihűlt a testi láz |
|
| Kezem fején erek domborzata |
| feszült tekintet és szemhéj rebegése |
| hallgatok a volt-egyszer igazáról |
| csak azt mondom neked amit látsz |
| külön-külön a szivárvány színeit |
|
|
Kétszólamú ének
| Nemrég ültettél árnyékhozónak |
| s arabeszknek lested már sebszájaim |
| cölöplábazatul szántál otthonodba |
|
| De mért a dőzsölő gesztusok |
| váltságdíj az embert-ürítőnek |
|
| Nyurguló életem iskolázni |
| aztán láttál bennem oszlopot |
| tegnap élő ma útjelző pózna |
| s fontad rám szárítóköteled |
|
| A tenyér is csésze összetörni |
| mire jó ezt a sors-cserepet |
|
| Majd fülelted a kéreg darócát |
| szólalnak-e forgács-énekek |
| napszilánkok fölizzanak-e |
| ezer éjjel figyelhet így vajon |
| fagy-álmában nyujtózik a geszt |
|
|
Gyümölcsszedés
| A test madárpróbája odafenn |
| vendégünnepek kolonca levásott |
| ahol hajdan a tűzhelyre ütöttem |
| fülemben most csak egy húr ciripel |
| a bőrön csergedező fényhavak |
| emberelőtti nyelven vallanak |
|
| a lehetetlen gallyán fönnakadva |
| gyepet hízlalnak a kopáncsok |
| hártyahéját majd megaszalja |
| ki húsát is fogára szabja |
|
|
Pásztorfej
| viszontlátod ilyen házban |
| csak ahogy az évek vásták |
| makrapipa mezsgyétlen füst |
| lilás árnyat dob rá napnak |
| szét névtelen meddő kőnek |
|
Török temető
| tenger éveiben elkorhadt armadának |
|
| lecsapni más fészekre bármiféle |
|
| ökörbőre rájuk zsugorodott |
|
| Napok éjek szemhéja alatt |
| emberöltőnyi kínok szemvizében |
|
| csak azt értik lent kuporogva |
|
| hangtalan a torzó másbeszéde |
|
|
Kakukkszó
| Rügyek tátognak nyúl szökell |
| hangolatlan peng egy patán |
|
| Százhúsz száz évig egy nap |
|
|
Idén
| Hajnalban látatlan víg szava szól |
| zsákmányleső fürge tekintet |
| lélek megint fölajzva várni |
|
Néma dal
| gubbaszt a madár egyetlen tojás |
| sárgára rőtre forrt harag |
| enyhülten permetezve szét |
|
Testben körutazó
| Reggeltől alkonyig aki téved |
| testbe zárt konok körutazó |
| de mikor éjszakánk födele |
| melyeknek nem támad mása sem |
| Énemnek lakatolt ajtaján át |
| megyek aranylani boldog másul |
| tán lehet kéznyujtásnyi közelben |
| holdtöltéjén egy arc sorsát lelnem |
| míg laza erdeje píneáknak |
| könyököl be vándor keretembe |
| sötétlő függönyüket csikozzák |
| zápor-pászmák és a napsugarak |
| szünetjelek nincsen bizonyosság |
| csak egy pár imbolyog önfeledten |
| s míg zaklatom a jó irányt kérdve |
| szemerkélhet a lány válláról le se véve |
| kezét a fiu szól minek egy fa |
| még ha Tassonak volt is a tölgye |
| ezret találhat e rengetegben |
|
Újkori mágusok vonulása
| Folyvást léptek mint lóról szállitott |
| kiket sors űz de csillag nem irányít |
| lépkedtek egyre lépkedtek ahogy |
| terhével végpercén anya döcög |
| elüldögélő korok távlatából |
| egykedvű tenyészet fölött |
| dolguk tevő seszínű rovarok |
| pedig lábuk vonszolva akaratlan |
| talpukon nyomról nyomra súlyosabb |
| a küszöb sara kert agyagja |
| zsigerükben a sértett föld mozog |
| gyerekszemnek nagy harmonika tátog |
| az övékben kicsinyített ablakok |
| a hódara házsártos monológja |
| fülükbe jó tanácsot nem sugott |
| csupán egy hang lépj értem s még egy értem |
| s már évtizedek óta nincsenek |
| csak pillantások hangok menetelnek |
| és a felszínen helyük sebe mélyül |
|
Viaskodás
| hol föld és ég közt közlekednek |
| tusakodtunk késlekedett az áldás |
| áldj meg harsogtam nyüszítettem |
| mi ült ki látatlan arcára |
| kezem-szabta deszka kihajtson |
| a kőből is hangot sajtolhassak |
| pórusom tágult izmom csomósodott |
| szorongató ez a hely az ég huzatában |
| váltig viaskodva félni is elfeledtem |
| tekintetem lándzsáját szögeztem a leírhatatlanra |
| s amikor az első derengésre eltűnt |
| csecsemő létükkel szóltak rám a dolgok |
| két ölre a présháztól három hant-szín őzgida |
| far-tükrük uti fényében szökellt tova |
| lándzsahegy tekintetemen csüggő sziklamászó |
| kicövekelt sorsomba huppanva |
| zárt szemhéjam alatt is enyém |
| a célra tartott látás fegyvere |
| s emlékeznem az én órámra |
| a függő időben biroktól kimarjult |
| lépteimben a fel-felötlő tengerjáró bicegés |
| járomcsontom fölött a fénytelenség rovásait |
| zsigereimben a tusa áldását hurcolom |
|
A hírnök
|
In memoriam Rónay György
| Szívtől szívig mint háztól házig |
| haladt s vonultak rajta át |
| s ez a menete volt a kongatás |
| asztalfán falon csontokon |
| vagytok csupán ezt az üzenetet |
| hordozta mind bukdácsolóbban |
| hisz föl-fölvetette a számüzöttet |
| szárnya s húzta az idegen súly |
| vendég nevén sok angyalgazda |
| mert jó mulatság röpködőnek |
| békés makkolás elvarázsolt |
| szemnek mely nem jár sose máshol |
| csapongni túrni úgy ahogy |
| aludni nyitott szemhéjak alatt |
| s nem juthat ó-honába vissza |
| feltört lábbal légszomjasan |
| hír vércsomóit és virrasztva hunyt |
| szemmel tartja nagyobbnak egyre |
| a tudást amely botorkálni verte |
| Cikázva sorsunk szöcske magasában |
| ezért kellett szeretni bátran |
| vackunkon tipródva a porban |
| ezért kellett szeretni jobban |
|
Hóember
| egy-egy szénrög hullott répa |
| magvaszakadt világgá futása |
| helybenjárás aggságának foglya |
|
| szertartása rég előrajzolta |
|
| hómagányban megállni időket |
|
| csergetegek regéit sűriti |
| míg tengerré nem teregeti |
| arc új legendává szövöget |
|
|
A szobrász emlékezete
|
In memoriam Megyeri Barna
| Soványnak jobban szeretted |
| a belső élet fogolylázadása |
| a többi boldogtalan kapkodás |
| előtte még az ismeretlen útnak |
| élő fán buggyant gyantacsöppnek |
| bajvívó isten kardcsapása |
| félkört suhint fölszúr az égre |
| s a teli bögy a büszke nyak |
| már hajnalt szól két rebbenésre |
| vándor formák új sorsra árnyak |
|
Eltévedt ballada
| dugta a napot oldalzsákba |
| vizet szikkasszon kibocsátja |
| fát elemésszen kibocsátja |
| sáskát aszalt már az a parlag |
| redőnyfényben ott az utat |
| s mert az egy szót otthon feledtem |
| fél évszázadot adtam neked |
| dobj belé egy fillér varázslatot |
|
Hol volt
| világosság felé tapogatódzva |
| az elveszett kő-súlya nyomja |
| az önnön éjjelében araszolva |
| minden lépte ólomcsizmájú |
| az arc titkosírását ki ismeri |
| a duplán cipelt porhüvelyt |
| útközben a világosság felé |
|
Éberálom
| Tornyoztam fáztam fölhevültem |
| de élt már az az ige régen |
| rázzatok föl |
Kár könyörögnöm |
| senki sem ébresztheti föl belőle |
|
Szép éjszaka
| hajdan bekukkant lány-alakok |
| asztalomhoz két oldalamra ültek |
| a kiömlött sörfoltot letörölték |
| szembenézőim arca elhomályosult |
| kifakult mint fák havas szellemképe |
| s függtem madár-lebegéssel |
| öröm elé hallgató semmiben |
| s ki Keats-szel együtt nem tudtam soha |
| mért nevetett föl álmában éjjel |
| most kolonctalan elememben |
|
Álom
| szoros falak közé vezettek |
| teremtett tárgy ott állok |
|
|
Regény
| Mintha kitárt ablakból figyelném |
| hámba roppant csődör indulattal |
| lefektetett pisztolyként utaztam |
| az út mentén a szerencsejáték |
| kormos erdő hamujából ének |
| gyiloklesőn irtáson keresztül |
| szétterpesztett combbal föltoronyló |
| ismeretlen céltáblám felé |
|
| ujra naiv állványozás vásár |
| lőporfüstről öntudatlan képpel |
| fútt rikoltó papirtrombitái |
| tohonya lekonyuló fülekben |
| duhaj fütty csak a tovaszáguldás |
| a televényt tarack-konoksággal |
| ők verik föl önként gavallérok |
| unt mezejük élő pipacsául |
| agyán nyugvó pihentetett fegyver |
| csődöröm a fű közé kicsapva |
|
|
Álombeli film
| Rólam forgatták azt a történetet |
| álmomban egyszerre több teremben vetítettek |
| s valamelyikben az én filmemet |
| kígyóztam álldogáló sorok között |
| melyik a nekem szóló előadás |
| azt se tudtam melyik sor az igazi |
| a hősre (rám vagy másra) már fény derült |
| bukása vagy fölemeltetése pergett |
| kitűnt régen sorsfordulatom |
| csak én nem ismertem előjelét |
| elkaphatnám bár egy árva csücskét |
| s most ébren is visszavágyom az álmot |
| csiszolt ércében hátha végre |
| fölismerhettem volna magamat |
|
Az érc-vendég
| a téren ólmozott magányban |
| s én félrecsuklott tengelyen |
| Tégy végre valamit te ólom-élet |
| Fölkelt s lelőtt egy hanyatló napot |
|
| Test nélkül az űr csak a semmi |
| aranyfüstöt a nap helyére tenni |
| látó-pontnak dermedtem a térre |
|
|
Zörgetés Zuboly ablakán
| fodros világ szálkás talapzata |
| a nagyok borostyán történetének |
|
| Mert nagyurak nyilamodnak vadászni |
| fűszer-növényei átütnek bőrükön |
| befülledt évtizedes szenvedélyüket |
| rikoltozzák kos kandur pávián |
| sötétben pitypang-pehely is lehet |
| s ki távlata-sincs homályban lakott |
| majd maga kászálódik latyakos |
| gereznából elő ha nő a fény |
| Gyűrű-fordításra tündérkedik |
| aki ujján tisztelendő követ hord |
| egér-rágcsálás porlaszt minden éjt |
| a surranások kifürkészhetetlenek |
| s titkolt vájatokból törnek elő |
| alvók pántolatlan nyögései |
| görgő hordóban egy a sok közül |
| a bütykös markúval maradj |
| a vérző ujjúval a heges kezűvel |
| óvd a csúful kapott szamárfejet |
| nem vagy csak egy név a komédiában |
| nincs élő ki elmondja más mi voltál |
| elzengett szöveget ki nem vakarhatsz |
| s ha érdesebb hangokon köszörülgetsz |
| rettenetükben a finom szivek |
| talpadat látómezejükbe húzzák |
| kell a kórusba dadogás is |
| a megborzongó szalonnasütőknek |
| amin fönnakad az emlékezet |
| a megtört szólamon elcsukló dallamon |
|
|
Epilógus a Szentivánéji álomhoz
| időzni nem más mint játszani |
| játszani nem más mint tévedni |
| nem tulajdonságom ez feltételem |
| nem húztam falat ahol lakhatom |
| minden percben a táj felejt |
| nappali fénybe foszlott nászmenet |
| már csípősek az augusztusi éjjelek |
| hallom ahogy a föld kopik |
|
Álomlátásra
| Fölfedett engem balra-jobbra |
| leomló társak kártya-szobra |
|
Koccanások
| Koccanásokat gyűjtögettem |
| valahol gyűltem valamihez |
| helyettem is a volt neszez |
| álpadláson hol nem tiporhat |
| test szépapák rézfuvójában |
| századokat alvó trombitaszó |
| miről nem tudni csatajelre |
| tűzmondásra lesz bufogása jó |
|
Lehetne Paestum
| folyvást romot tenyésztek |
| te kettőslátás dupla élet |
| előbukkannak hornyolt oszlopok |
| mezsgyétlen vizek mezeje előtt |
| ahol a megtartó oltalmazó |
| part kavicsokká rongyolódik |
| hol szótlan jelentés kiáltoz |
| piacnyi áhitatról hű jel-e |
| képek testbe költözésekor |
|
Élővilág
| A dombtetőn az őzek szobrot álltak |
| a szétterített sakktábla világnak |
|
| a játszmában iratlan új szabály |
| helyette marján megcsapkodott |
| zilálja az állást össze-vissza |
|
| Látványon innen rejtett őz lakik |
| álltában nyargalja csüdjét habossá |
| túlról futton fut szimatolva |
| a testi végtelen hámjába fogta |
|
| fülelve az ösztön végszavára |
| a természet boldog kristályába zárva |
| Jelenlét tartós napfogyatkozás |
|
|
Szitakötő édene
| Húszéves koromban születtem |
| női mellek forró napja alatt |
| volt szerelmek vasrepeszek |
| sebszájuktól torkolat felé |
| húsom álmaiban vándorolnak |
| idegdúcokban fölsajdulnak |
| almába vert szög a vérszegény élethez |
| keseredett ízek fémjeiből erősödöm |
|
Távol és közel
| Áttetsző téglák között lakom |
| határtalan a kép ablakomon |
| érinthetetlen ház az otthonom |
| Hangok söprögetik bejáratát |
| Nyomtalanul zúdulnak rajta át |
| és alig ül el mások áradása |
| fintoraimmal lüktetem tovább |
| közszemlére rakott vásznakon |
| láthatatlan sorsvonalamat |
|
| Nem nyugszik meg a test itt |
| áttetsző tenyéren alszom ébredek |
| érinthetetlen vigadok halok |
| s távolból a füvek szívverése |
|
|
Hóvak
| szólítandók rétjén aszalódva |
|
| s ők osztanak nekem látófa létet |
|
| jegyekkel a föld teleírva |
| s tán én voltam hányattatva egyetlen |
| törvénytevő osztatlan egemben |
|
|
Árnyék Odüsszeüsz
| Ez volt Odüsszeüsz akit magamban |
| elöltem zöld növényi váladékát |
| hősköltemény csilló hámrétegén át |
| ökrendezi világgá szakadatlan |
| csataképül egy hörgés tagolatlan |
| a lótusz-álmok arca egyre krétább |
| hegyemberek lázai percnyi réják |
| s letört nimfák emléke kurta jajban |
| buggyan belőle |
A voltak mivégre |
| makognak a lehetre végtelen |
| a bajkiáltó fegyverzörgetése |
| facsaró panasza szirén-regéi |
| furfangjának értelmezése éji |
| bogárfény ágnyikorgás réteken |
|
Múlt mulatság
| a gyász csak más mulatság |
|
Próbaidő
| A sár rejtett mellékletül |
| Ahogy fújja a foghatatlan |
|
|
Belső hóesés
| Felhőárnyékok a szél lapozgat |
| háromszázhatvanötből egy nyomát |
| mélyítve a cséplő nap körbejár |
| s mind töményebb szakadatlan |
| gyolcs az eset véletlenére |
| színefutott leplek dudorai |
| vászonfehér emlékek redő-élete |
| ezután hókunyhómból hallgatom |
|
Rovások
| kengyelfutó szívem otthona |
|
|
Torzó
| mind egy tenyérbe hulltak |
|
Seneca sírfelirata
| Nem gondoltam ilyen keserünek |
| amikor először beleharaptam |
| ráeszmélni is késtem a fogak |
| parancsuralma milyen halhatatlan |
| nézőim szab a arcmások mögé |
| bujva nyeltem ha már vigasztalatlan |
| derülhetek talányfejtőimen |
| örökmozgó tenyészet maszkja rajtam |
|
Ajánlás
| Felleghajtót nyűtt éveimben |
| ha valaha még kocogtathatok |
| a fényben ami világba hivott |
| fölmutatom ezt a történetet |
| az indulatok gipszlenyomatából |
| a zörgő arcvonások vadonából |
|
Előszó a halálhoz
|
| Mennyire másként fogadta a halált Platón. |
| Magasztalta védőszellemét és jó sorsát, |
| mert embernek született, nem oktalan állatnak, |
| hellénnek és nem barbárnak, s hozzá még |
| Szókratésszel egyidőben élhetett. |
|
| a hajnal páráiból vetkező |
| dombjainak gömbölyűsége elé |
| seregélyként lékelte a mandula zöld gubáját |
| mely hajdan egy roppanással kezére adta magát |
| majd játékos ebként hempergett |
| farkcsóválással üvöltéssel mondhatott |
| a fekete-fehér világnak igent vagy nemet |
|
| Én boldogan halok egyetlen életemben |
| mert szabad léleknek születtem nem barbárnak |
| szívemben hellén nap sütött felhőtlen igazság |
| nem oktalan állatként éltem hanem emberi bölcsességgel |
| tudtam a nyelven a só is megédesül |
| a keserű is enyhül a megszokásban |
|
| Szép volt a fiatalság kiterjesztett szárnyán lebegni |
| a feltörő lét menny-magasában |
| szép volt osztatlan tájon a nádas eredetét megtalálni |
| ingatag kövek között életadó víz hűségét |
| Mindegyik reggel kinyitotta nekem könyvét |
| füstifecske-pár űzte a rétihéját |
| magára hagyott almafa mámorosan termett tovább |
| szép volt minden nap egy-egy megvilágosodás |
|
| csontjaim tudásának tanúi elmaradoztak |
| mert kortársa lehettem Szókratésznek |
| de a csúcs a név puszta nevem |
| odajutnom csak nekem adatott |
| s amit eddig szétfeszítve tartott életem |
| összecsapódik mögöttem a kezdet és a vég |
|
|
|
|