Nyári szállás

Csak addig szeress míg a tenger a fövenyről visszatér apálynyi haladék még egyszer a menny keresése Megkeményedik a szív mint a tölgyfa ripacsai Az évek vércirmos szárnyú tetemmé lőve sorba kiterítve hevernek tőrbe csalt csatárlánc Te is mire felocsúdsz meglásd az első hideg sókristályai kiverik a látszat-világ felszinét Csak addig szeress míg a föld feltárja átizzott csontjait Az én pacsirtám nem a harmat-párás fűből ébreszt bajkiáltó szava zegernye szaggatja rázza e nyári szállás eresztékeit