A föld tánca

Esteledő őszi ég tövében ülünk s morzsáljuk szét életünk e-világi visszfényeket öltött rajzolatok és deresedünk Egy-egy kéz még a tér vadonában megrebben s a homály felitat a nappalból csordult minden nótát szűkölést kurjongatásokat Egy fürge nap színemult pecséte fölöttünk s míg fájó nyugtalan nagyvad sorsunk feltöri a zárát olvad már új bélyege arany Vettem én is tenyérre e földet s töppedhet most sutban éjszakák esztendein át orromban érzem szédült tánca kakukkfű-szagát