Felragyog

Ha mindennapi horizontja az elé tett poharak üledéke hunyt szeme azért felragyog s rejtekéből kivetít nem-alkonyuló margaréta napokat ismeretlen arcról fennsíkok szele fúj egy kerti lóca erezetén világjárása célba fut csillagait zsebében csörgeti könyökkel sikált eget dob feje fölé rávon némi borulatot a föld megméretik