Szomorúság órája

A csendet akarom a robbanás előtti öntudatlan anyagok boldog némaságát a lüktető nem-lóduló szivet Szavak előtti ősrengetegek anyaölébe vágyom a névtelenség krónikátlan sztyeppéin maradjak el A mindennapi a mesebeli lapulevél alatt akarom a test örök szunnyadását holt nyelvnek az én üzenetemet megfejtetlen kőtábla-dacnak