Vakulásig

Az első fény riad törli szeméből a pára-szöszt a föld előszólítja fáit derékig merednek ki az időből szólítja vizeit csigáktól tajtékos a tors tar habokon élveszülők boronája szólít szólít és seregelnek sudár-magányosak tenyészni áhitók egy lobbanásnyi létre óriások viaszérett öröm aratói aki most érkezik nevéért fut könyörögni próbál ő is fényesedni meddig