Az öreg kassák

Rendíthetetlen mért nem lehettél örökéletű Annyi isten pásztorolt bennünket megelégelted a terelést talpad alatt a rög hazád otthonod kard voltál a föld szívének szegzett villogás a köznapiban ősi nagyságra leltél a fenségessel cimboráltál szerszámmal a kézben munkaruhában ültél asztalodhoz egyszerűség gesztusa ez a szegények eledele Egy kukkantás a kezek rácsán keresztül birodalmadról pontos üzenet Kölcsön formáktól szabad szenvedély beszéde tagolja szét a teret egy-egy kiáltás vonala keresztez egy kérdés éles konturja megállít a gazdátlan világ vejszéinek tuss-mezsgyéi közt kedves halaid bukkannak ki levegőre egyértelmű színek gyűrűi külön szólamok Az élet mezeje fehér lap nincs itt csalóka alakjátszó pára se formatorzító árny-facsaró sugárzás a látvány érzéseink tiszta fonadéka tarka regéket nem gyűjthet errefelé a vándor tájadról igazmondó harangszó kondul fülébe rend és tisztaság