A szellem éneke

Határtalan egy szomszéd fa s a csillagnép között sóvárgások parázslásától szabadon kódorgok amint felhigul s míg megalvad a menny lent két lábra állt hangyaboly pipiskedik kereplő föld fölött szélörvénnyel imádkozom tükröm a víz sivataga arcom szirtekre fektetem és ahol már dermedezik a tenyészet párája szemem barack-mag tágra tárom csípős könnyekért s fenti sólyom-pályámról lepillantva boldogan látom magamat bukdácsolni kátyús mély-úton csuklómra fűzve billeg egy nyájas medvebocs és puha orrát rejteni háromfejű izmom növekszik váz-létemre hús teljes sorsért ér-lüktetés kiváncsi szíve ne görögjön szanaszét mert ismeretlen tőrrel várja a bozót s fönt teremtés előtt az ősi arc igaztalan szomorkodik egy ágy lábánál holdas éjszaka már heves árnyékát veti levegő ég tanácstalan ura zokogok hallgatag és mindennapos tekintetemet elfátyolozza megráz a napraforgó nevetés szőlőtőkék oltárához kuporodom egy biling sorsán csüngve sárban apróvadak sorsának részese lakom más koponyák között kotlós sötétben hevülök a porteke dagálya hajt a félhomályban lágy tenyér bordám tapintja hasfalam konturt talál mennyei magányomban zokogok s verejtékemben nyugszom el test a térben különbözöm