Sámán

Mit tudtok ti Mit tudtok ti Egy lombfűrész világ műhelyében oly nehéz-kezüek mint ördöngösök róttok össze törmelék-létre szerkezeteket lapulevél bolyha alatt mutattok prófétát kezdetét időknek prófétát kezdetét időknek Én országok omlását egy arcon egy augusztusi éjszakát szorulni a mind feszülőbb szívre érszorítót hársfaillat kürtjét eszmélni szítót szavamra megtorpan a fény egy tágra nyílt pupilla peremén holtomiglan a napgyűrű alatt felhőkből vések szobrokat könnyű suháng pallóként háncsa-fosztva átfektetve a mélységek felett üdve felé tör rajta férfi-sorsom s rostjaiból felnyög a szabad erdő emlékezete vadon évtized Barkácsolók fölviszitek az égre én a tákolt szárny árnyéka alatt nyomom a sárba a szálfa-ember arcát s kérdezzetek hiába bűvös füvemnek nincsen neve se csontjaimba írva varázsereje