A teremtés után

I. A hasonmás A vizek közepén az otthon az áhított birodalom tornyot tör szét emel újra egyetlen mozdulatom Századokig tűnődnek gólyalábon sóder-falak leomlanak s a habon már mutatják is orcájukat Ahol végre megállhat utazó két sóvár szemem Avagy láttál-e Láttam hal hömpölyög cserepeken Hűsvérűek hártyáiból küldi ezüst kacs buborék percenként mély ablakokon át mikulás-üzenetét Parttól partig ki se feszült kötelén a hang boldogan csak erősebb mint szerelmes vagy mint a fény míg átsuhan Visszatekintve a mellvédről minduntalan következik az arc is a folyvást múló s az ígéret az igazi Forgószélben nyöszörög az úton nomád lombkorona itt szótalan aszkézise hajladozik ide-oda A víztükrön önfeledten szökdécselve tova a súly törvényeit áthágja és szent életet kavics tanul   II. A történelem Megszűnék a hetedik napon Ez hát a nyolcadik nap ujjad vonását hiába ismételgeted kés-hideg vizek pusztájában egy percig meg nem él villanypóznáról a szél magánbeszéde szétszóratott a gyülekezet Nyolcadik nap Első se Névtelen az a földdarab névtelen ahová szemelgetni madár lábát sem teszi s az egykedvű gyűrűkről ki se tudja a víz színére mi vetette süllyedő házak orma levegőre bukkanó esti hal Ki élt itt A körforgás tábláinál meg-megállt kusza ágakra mintázta kérdéseit jelzetlen úton maradt el szive s minden percre ajándékba kapta Krétával írta mégis életét Ahol az anyag szólni szelidült elmerült harangok burájában a tenger közönye imádkozik Szüntelen a mutatvány odafent Változni születtünk évről évre falevelek zendülése gyors érverésben robogó messziség hajnalonta az élveszülők pára-virágai nem léccel ronggyal eggyé habart évelő emlékek de egy folt zöld felburranó fácánná egy szempárban felleg múltán a ragyogás nem az áradat kardcsapása hasonlatosság színhelye a tér Az egéből letaszított ember sár-eres orcáját fölveti vonásain az eltiport egy órába sajtolt történelem tekintsen ránk ez deleljen fölöttünk legszebb táj egy arcon a barázda az időn szerzett bosszú egy rovása Változni születtünk Sár-eres arc emelkedj a föld fölé iszap-emlékű hályogos nap derengj ránk az éjszaka szünetében