Násznép

Ez az én utam bogot köt a földre Vígan vagyok itt is ott is felvillannak húsom pecsétei egy árnyéknyira előttem násznagyom kiáltásaimat négy égtáj felé dobálom léc-mennyezetek alatt égek lobogok egy emlékezetnyire különbözöm mindenkitől Rokonaim ti jelenvalók ti tudjátok születtem a kikötött földet a békén füvelőt egy árnyéknyira megbokrosítottam násznépem együtt kurjantottunk váratlan szurdokokba hallgatjuk a kívülállók ajtódöngetését jutnának beljebb egy emlékezetnyire bebocsáttatásuk szemhatárán éldegélnek s fölöttünk a mi percünk toronykakasa   Hullass el egy tollat   talpalatnyi tér bírája   hadd tűzzem hajamba   méltóságom más röptének ára Ünneprontó mindenki az ünnepélyen gyalulatlan deszkalaphoz másik világot mozdít érkezik inga-lengése szüneteiben mohón tallózik jövendő próbáltatásom térkép-lapjain betűzhetetlen csöndem alatti mély-mámorokba bele-belehallgat Te tudod násznagyom lépteimnek paradicsomában kimondatlan parancsszóra jártam anyja temetésén a dér kopogását sortűz elültével poszáta csettegését sohase hallotta ki nem lépett velem