A párbeszéden innen

Elmúlnak itt kiülnek az éghatárra a fénytelenbe térnek de átszól visszaszól egy percre még mondd édes egy akár állsz akár nyugszol beszéld el Oh ha lehetnénk egyszerre inneniek s odaátiak nézhetnünk magunkat akik nézünk de addig fal meg lombhomály meg a sík is csupán vizszintes vadon de addig a követségbe küldött legszélesebb röpképet a bika-nagy mozdulatot érdes felhámra karcoljuk Itt járt