A sors fölött

Reggelente a sors feltámad mint a szél még fölöttem szitál míg magamra veszem árnyékomat és szembenézni indulok az úton hogy kimerjem a folyóból a zúgást a gesztusok tömbjeiből az arcot megtudjam az álló kerék történetét oh visszavont istenhozzádok álma s változatlan minden fénynyugtakor tűző tekintetedhez hazatérő szöglet-profil erős alsó-ajak de egy kocsirúd vágtatásra várva kitárult ablak mord szemöldöke a nappal feszülete lángol a koponya varratai mögött Hadd kiáltsak vészt itt csak itt fatetőről milyen is macskaszemmel a puha talpon somfordáló élet