Téli esküvő

Negyven felé mint kagyló zúg az ember és ablakából minden metafóra Vízkereszt a párt hószoborba rótta s pálma intett nekik egy havas ág Míg szívük labda röppen csak de később határtalan mi lesz velük a térben A gesztusok megnőnek észrevétlen s nincs otthon az időben hazatérni Az öntudat folyton magaslaton s másnak mást mond az élmény érverése Kentaur öröm emlékezni a képre Más-más az ámen fölfelé deréktól Elunja az is aki távcsövénél újhold küszöbén visszatérni várja mert nem csitul a szív parabolája s belül bógnizni zavartalan ünnep