Átváltozás

Ezt szerettem benned a pillanat termő hirtelen rügybe borulását nem várt ajándékot egy nap alatt a faágak csontvázából a hársfát ezt szerettem benned az utazást a tapasztaltnál igazabb világba magamban az ismeretlent a mást mely a megoldó fejezet nyitánya mikor a képen az unt értelem levetkezik mintha álöltözékből a végtelenbe tágul a jelen s a látvány is megismeréssel ér föl Ezt szerettem a testből a tilos határátlépést az önfeledésbe mikor a tudat áthágja dohos törvényét ahogy tegnap se remélte szerettem hogy érzékeimen át a „Legyen” szózatot hallom dörögni mikor a veszendő molekulák győzelmes kürtje a teret betölti