Lárva

Ez maradt belőlem ez a gipsz-öntvény kezedben orcádra illeszted próbálgatod törésvonalain kandikálsz ki de én tegnapom negatívja más lángolások bolthajtása alatt egyensúlyozok már sírig tartó imbolygásommal két új félre osztom percenként a világot Ha ismét elvetődöm a lárva hajlékába izgatottan tapinthatod aznapi vonásaim s ezt a mintát is félrelódíthatod a gipsz igazát emelve az égre „Hazudik ez a mai arc is egy a valódi melyben egyszer éltem”