Arcóriás

A ledöntött szilárd világ fölé faragó kéz kőbe göngyölt álma egy arc emelkedik Maszkjából dió-roppanású végzetek kiperegtek ezer év rajta rebbenésnyi ránc terméketlen vonásai lebiggyesztett ajka titkát ki érti szétszéledtek mellette az utak szándéka-vesztve áll E kő-arcmás tulajdonunk fáradt anyag tudni véljük más terveit felujjongunk ha csíp az est dere zubogó déli órán vacogunk szemcséinek hálójában mozdulatlan a szirt-ajkú nem tiltakozhat törékenységünk hatalma felvidít a kő-ábrázat szándéka-vesztve áll