Karácsonyfa

Száz közt százegyedik ahonnan mérik az utat hová csapás mutat a karc a vésetek nyers lemezen beíratlan lapon egy üzenet világot félbevágva előttre és utánra az egy halálnyi áron alkotva két világot a még tegnapi semmi sarjasztva mára ágat a még tegnapi semmi kalapácsszínű szerkezet belakja a teret egy madár-rebbenésnyi játéka dáma-ugrás marad a karc a véset az elmúlt sose volt más és egyszer ünnep ünnep az utak összefutnak az utak elvegyülnek a volt kifestőkönyve szögletek vonalak mázolva rőtre zöldre elnyerték sorsukat nincs előttem utánam a perc a lobbanás a lángban Aztán kushadva padkán ki forma volt ki szín otthona pár rovátka szerkezete keresztbe szántva de aki bárcsak egyszer volt maga összkar ha nem loboghat már színpadain ki szín volt és ki forma ön-mértanára sose zsugorodna inkább mögötte csak maradjon a lap fehér íratlan