Brummogó

Népköltés nyomán
Köldöke-vágott emberek
két eget boritó irhám
házatokba se férhetett
rönk-hasitó két bocskorom
zsámolyotokra se léphetett
sűrü loboncos üstököm
lányok terein ingattam
rönk-hasitó két bocskorom
fiuk terein kapkodtam
Sípra forognom köztetek
nagyon mulatságos volt
szőrmém hűteni fedhetett
jégvért paplanu hosszú tél
szőrmém szítani jöhetett
forró vánkosu hosszú nyár
lányok terein ingatni
fiuk terein kapkodni
üstököm bő bozontját
nagyon mulatságos volt
Ám roppantani tuskómmal
holt vadon ez nem otthonom
bökdöshetem is orrommal
hétről hétre kiszikkadó
gégémbe nem pottyan gyümölcs
méz nem simogatja ínyem
deszkáknak rügye nem pattan
Hajdan áfonya étkemben
erdők lelke háborgott
cirbolya illatú kortyomban
vizek lelke futkosott
hogyha egyet nyújtóztam
elértem az alsó eget
hogyha egyet szökkentem
elértem a föld peremét
hangom sziklán pengettem
játszani szálfát görgettem
Bábu-merevvé töltözik
csontom dérizü csillagok
húsom füstszagu nappalok
s már horkannom ezen késő
csattogtatni fogam késő
lányok terein
fiuk terein
énekek nyársán pörög
két szemem ezüst éjjele
két szemem ezüst éjjele
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]