Beszélgetés

Kést ragadok erre a földdarabra országában nem nyugszik le a nap és neve sincs más lobogó alatt s puszta kövén nincsen egy fészek-alja Kést ragadok erre a földdarabra ismert orcámmá hasadozzon arca s egy perc máris elrúgva tetszhalálát az évtizedes nyarak talaján át hő-forrás szökik fel akár a jaj meddő kőzetek labdáit dobálva a végső rétegek savaival Megszenesedett szárnycsapások árnya húz át egünkön borul a határra csörtet kiszabadult őskori lény s nem szólíthatja senki sem nevén s egy ablaktalan éghatár lakóit elöntve a tultelített monszun ránkcsapódik Más földtani kor születik előttem gyepűm az új látványtól visszadöbben percenként évszakokat fagyva forrva süppedezik világom horhosokra s kik a ház előtt széken lovagoltok szemtükrötök rettenve látja ahogy a kert alatt tovagomolygok mint a tér új galaktikája