Fénytelen

Tuskó hever órákon át a lepedőn a test vigyázzban Ezen a vászon hómezőn vízszintesen áll őrt a strázsa Nyitott szemem az éjszakát rászögezi volt napjaimra Zsibonghat tovább sebzetlen az erdő s beh szomorún dúdol a víz ha túldalolni senki sincs