Ismeretlen férfi

A hosszú nyak kiles a sűrüből reccsen-e gally élő fák vadonában Az örök légvonattal szembeszegzett fél-arcél meg a túllátó tekintet elmaradt a halál zárainál s a rézsút fejtartás restelli itt a benne hasadt bábu panaszát Ajtófélfa a bőr emlékezik és a szem is belülről kezdi el nézni a látvány peremét vivó lovasok óramű hullámverését s talán a száj fanyar görbülete ez a félúton elakadt mosoly ismeri az izmok mozdulatát mely horizontra lendítette őket és azt is tudja milyen jelenésbe gördülnek alá s azt is ez a kép másnak vall egyszer másban él tovább