Úszok, 1944

Törleszkedő hegyek még tenyerünkbe fértek és napjaink mögött karók élő termésre ajzva A meglódult keréken a földdel vízzel egyek Belénk kövült üzenetük egyetlen hangra válva Történetünk nevünk mint levetett ruhák folyóparton kupacban A kórusból kiléptünk A szín a vízözön után Csupasz mezőben állunk s úgy füleljük a lépteket mint hajnalban a tejeskocsit Mi legyőztük a fizikát a szökőár csúcsán lebegve a ma és a holnap között egy kavics teljessége Aki jössz járni táncod első érthetetlen regénk leszel Itt mindenkiben a világ teremtése indul elölről De percről percre a torony tovább nyurgul az épület Ki elterül ciráda csak a bazalt emlékezetében