Az ellenállók emlékművére

Fejetlen törzsek menete a völgyben nem öröklik a földet ők sem Ha egy homlok világba lesni a görbe szirtek közt kinyúlik száráról egy szablya lemetszi Mint mellvéden tekintetünk meddig könyököl a határokon Lovak nyihognak és neked még egy szó fohásszal tartozom A szám ajtaja kicsapódik s bár betűim mint hegyre rángatott dülöngő pálcalábú állatok tüdőmből dédapák hahóznak Torkig vagyok a kövek távlatával a holnap jobb lesz mint a ma torkig vagyok a hajnalokkal változik a szív ritmusa torkig vagyok a játékokkal fülem többé be nem fogom Éjjel van őrségen maradj Míg fölém hajol zokogásod szemem világossága vagy Ha ismeretlen a bakancsdobaj hozom özvegy bánatomat a hegyekből hogy gyönge indák karó testemre fussanak vén képek elé térdelek Hitedet öreg megtagadd Mit mér sovány rögeimen mell és puska derékszöge Gyökerem nőtt itt a kövön szavamból ki nem költözöm