A történet vége

Ki vagy Takard el jótékony kezeddel szememet mindennapos fénytelenség ma éjszaka még szívemben tanyázik sárga puszták koros szomorúsága de holnap már sorsomból kihajolva törvény előtt pucér magányomat a harc számuma fujja Vagy elveszett falucskába kocogva mappámat a porban görbe ábra lezárja egy gyermekkéz szárnyalása Addig szomjunkat kínálva az arc cserélhetetlen cégére alatt Lencsédbe nézve halálfélelem kiütközik a sors aszimmetriája s a képen mely körbejár kezetekben a bordák bevetetlen barázdái fölé emelkedem