Tihany leánya
a sors helyett a nyárfák ősbeszéde |
s a madárparadicsom hangjai |
bár belőlünk is az egy ének élne |
|
A ladikon elemek kotyogása |
s a vágy felszökik pár nincstelen árboc |
Szól-e ma is a muzsikus kabóca |
Nem kötöz más gond az esti világhoz |
|
Tussrajz remeg a nádas életéért |
szél látogat az idő elveszett |
de körülöttünk nagy próféciái |
az örök hegyek szüntelen vizek |
|
|
|