Pillantás az éjszakába

Köd köd Derékig fény a ház falán ívlámpák közt kupacban a magány Az ember annyit ér fölveszik nem veszik mint elejtett forint Látja ez a préri határa Maga harminchat mindig öregek de hát két éve vagyok monogám A sínek mellett bandukolva híd őrház lesz majd a hazám kifut-e itt váltók közül az élet Rákapcsoló tehervonat az utolsó kisérlet Megérkeztünk Az a zsalus Nekem olyan kell aki elhagy értem hivatást munkáját hanyagolja aki elpusztul értem De most menjen mert megfázik Sorsokba mártogatni arcomat majd ráborítani a sebre míg otthon alszol a szőrmekutyával az én vagyok az majdnem ember Csak a torony nyujtózik ég felé s esendőségem föl-le mint az inga a villamosra les Ne ácsorogjon tovább Nem érdemes negyven percig várni egy kocsira inkább gyalog négy rövid állomás Biciklin marhaság tizenkét évig rúgtam a bőrt a Fradiban és tavaly is fölhoztuk a csapatot a BLASZból S én megyek mert megfázom