Prágai hétköznapok

A pályaudvar embersűrüje mint pályán boldog százfejű kiáltás egyedülléted elhoztad ide humuszába a fázékony palántát idegen aszfalt befogadja-e Tornyok esküre emelt ujjai feléjük nyújtott vaskönyvébe Károly aki beírta az egyetemét a történet akaratából bejegyzi-e a zarándok nevét A parkokban akár erkélyen otthon itt három-négy vonalból áll a módi a süldőlány karján a nagymamával a Vltaván szerelmesek hajói beh jó ár ellen belétek fogódzni A parton hársak arcul csap a permet öröm nyilaz az ég boltjára fecskék barokk angyal a száradó ruhán Rendes fiú vagy örülne anyám ha tudná veled töltök minden estét A villamos szállít gyerekkocsit és arcod fájdalma nem panoráma s ahogy a folyó zúgása elönti az utakat már elcsöndesedik a benső zúgás monotóniája S az emlékezés apró koszorúja a gyalog sors mindig elébe téved Jiřy Cerny hős élt huszonhat évet Miatta anyja esztendeit issza a győzelem nem adja neki vissza