Utazás

Fut a vonat fut elveszetten az ember tanyája lapul a hegyek sorsa rendületlen de nekünk élnünk kell alul Mint kút fenekén horizontért kapkodok volna bár tenyérnyi bújócskázva hidak alatt utunkat egy folyó kiséri Karón a boglya és rikolt a mécsvirág bíborhere intelmét arcomba lehelli a hegyi rétek hidege utunkat egy folyó kiséri horgász les sodra közepén fut a vonat sosem tudom meg fogott-e zsákmányt a legény Mint vászonra festve a Tátra sziklák kő-parlaga felett a teremtés habját lerázva egy kiterjesztett szárny lebeg s juhait pásztorolva férfi puhakalapban kis faház sovány hant-nyájára vigyáz s utunkat egy folyó kiséri Gyerünk tovább a változásban két lábra állott szenvedés fenyvessel szirtet ostromolni hol a levegő már kevés törpül a fa vagy konokabban gyökérnél is a szurdokokban megmaradnunk a lecke élni s utunkat egy folyó kiséri