Egy katona története

A dobpergés útra kerekedett az arcok úgy úsznak el mint a dokkon az út mentén eperfák a szivek és mint redőny zuhog le minden alkony Új szemhatár megint plakát plakáton és minden éjjel kéne melegedni hali-hó hej hali-hó te rigó a szeretetből hol füstöl levesnyi A kockavetés fogkocogtató véletlenében az állak a mellek egy vászon nyűtt szeszélyére meredve mint indigó alatt szépen fedeznek s az elmaszatolt rajz az ifjúság ól-biztonsága egy medál a nyakban A kebelében őrzött madarát dalolni húgom hadd vigyem magammal Az esztendőknek kürtszó kukorékol kemény kontúrokra ébreszt az óra fürösszük füstben márciusi arcunk legyünk szépek a legénybúcsúzóra ez a pohár közöttünk bujdosik a férfibánat Éljen a barátság Felbődülnek ingerelt lövegek és szidalmait cserfeli a gránát törzsek lécein acélsisakok száradnak sorban akár keritésen piros nyomjelzők indulata ível konyul le forró nyomjelzők az égen s megindul a barázda a roham mint a sírás úgy buggyan ki a síkra az ember fehér tajtékot vető haragját nincsen ami csillapítsa tankok hernyói araszolnak a becsapódás gombái duzzadoznak egy éles kép por-ernyői alatt felnőttnek lenni s magunkra hagyottnak gépfegyver zörget be eszmélj beléphetsz hozzám gyöngyfüggöny szálai a lélek torkolatfény ennyi volt a remény golyó hersenti mint selymet az éjet világnyi gond aztán a tűzszünetben az ághegyen egy levél mint az ujjad megrezdül-e s a spanyollovasokra tetemek kérdőjelei borulnak Végül a csönd az embernélküli az úton újra talpak csattogása villák tolongó rácsain keresztül serényen a fény késeit dobálja Mikor végre az otthon fiúk én már másik történetben megyek örökre két sors között az idő lett a tér még életünkben két öl föld közötte Csüdömben marsok szenvedélye dróton nevetséges nevetséges tiráda mézeskalácsra mázolt végzetemnek egy strófa boldogság az ára