Egy nap

Ez itt özvegy kezek halászata az űrben és himbálózva zölden szendereg a gyümölcs Vihar ne látogass nyúlánk eső szeress meg leng a reggelek estek serpenyőjén a szív Rejtőzködik a lét mint céllövölde bábja ha jó lövész találja a nézőkre rikolt Modellül tenyeren kínálom koponyámat még ujjaimból árad a hamu melege Add egy vonásomat egy színemet a képnek de már zsúfolva késett futókkal a keret Tán ez volt az a nap vak folyosón az ajkig ige bolyong morajlik lent az emberiség A permeteg idő pereg rólam az esti fény ecsetét elejti a torzó mosolyog