Költő halálára

In memoriam Szabó Lőrinc

 
Szerszámodat te is sutba vetetted
csontkeretes szemüveged
Ezt nem hittük volna rólad
értelem cinkosa bátyánk
Késeiddel
héjakat hasogattál
s mutogatták szemérmetlen sárga belsejük
Irásaid kettészelt molekulák rajza
szörnyű rend
köszönti a várt végtelent
Ki ad nekünk majd a lábadozó
világról röntgenképeket
Hegyes orrod
leplek embertelen nyugalmát
menekülésed
tudásunk pályaudvari
mértanát bontotta meg
megíratlan műveidben
torkukban rekedt tanúvallomással
hallgatnak költők szerelem sáskái
és repülőgépek motortalan
Őrségen
behúzott nyakkal
a támadás jelszavát fülelve
lézengtél felelőtlen civilek között
S ágyuk össztüze dördült
Most
mikor fellebbezni mégy
a nagy egyetem szikár gyönyörébe
az értetlent sújtó itélet ellen
mi magunkra maradva
kucorgunk a sarokban
álló falak közt
de szabad ég alatt
mint akinek feje fölül
légnyomás sodorta le a tetőt
s védtelenekre
eső tör ránk és téli fagy
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]