Angyalföld, 1930

A fröccsök népe nyári örömében a kéményfüstöt mint sipkát dobálja s a nyugtalan lélek földindulása ünneppé gyűr föl minden szögletet Ráncokba szaladt három emelet szemközt rozsdás bádogviskó szabályos körötte napraforgók alabárdja aztán egy cirkuszkocsi mályva kalandja két lépésre Kérges tenyérbe hajtja orcáját a város Mert ez is elvégeztetett Vigyázz Ne moccanj te bugris ott a sorban Csak nyakigláb távíróoszlopok inalnak innen fejtetlen jövőbe Patkócsattogás tépi föl a vasalatlan hajnali csöndet meleg kenyerek alatt növendék ember C betűje görnyed s a világosság fortissimójában cipészkalapács porolófa üllőcsengés és sziréna egy zárt kapun dörömböl hová jut itt az ember Fazékban bólong a poros leander Este a konyhából kiömlő fény a folyosó rácsára könyöklő apák alakját bronzba önti s az ívlámpák alatt vonulnak elrévült jegyesek az apátlan darukig és kétségbeesett árnyuk a falra úszik Egy hanglemez szirmát az éjbe veszti s a dalt nem tudják ők se befejezni A gyógyszertár s a mészárszék között éjente kilenc mozdony dübörög csillagközi teherrel a szerelvény messzi rendeltetésű szemaforként villanunk sínek mentén s kordét gyalog sorsokat a sorompó összefog mint a fésű   Ajánlás Öblögess bőjti szél szíjas akác leheld belénk erőd vágyainkból mint lécek közt kitörni húsvét előtt karácsony előtt