A kamaszokhoz

A kisfiúk kik öcséim lehetnek felnőttek már az éles csőr-csapásra a kitáruló gyengéd ölbe vagy kemény homlokát feszítő tudásba A nyomainkat betűzgetik igy s mi elöljárunk más nyomokba lépve mintha tagolnánk egyetlen család közös sorsát hagyaték bibliából Az emberiség lázas olvasó beteg-szobája a föld tömlöcében egy könyvet forgat mámoros kezekkel míg ráfú az éj ujja megmered s a magánosság gyertya-sugarában csak két arc marad kettős pihegés a gyűrött ágyon kettős nevetés egy ökölben véges a láthatár is a szívnek még minden lehet vitorla a szárazon hajósnak lenni jó s parasztnak ha felhő is elsodorna szerettem illó gyöngyház lobogását humusz voltam ő édesvízi hal és földemről az aszály nem vonult el most siratom porló rög-könnyeimmel