Vénülő év

Hűvösödik Nem néznek vissza a tárgyak kemény okos pillantásukkal feléd tagjaidban barlangok fagya árad s ujjaidon érzed a lélek tekintetét Ez az óra mikor a másik táborból előlép s testvéred lesz a halál Döng a dió de a gomba mérge is érik az élet magába száll Csitul a mennydörgés hőség zokogása most hallod a hű szív gondos anya zakatolt egész éven át oszlik a homály a nyár fojtó gőzeivel s a tükörbe meredő arc magára lát Fölneszel az apró lét hajtja a kisebb kakas is a tyúkot vágya előtt kabátját ölti a felnőtt nem kacagja szemközt a szerelem metszőbb szédületét Termékenység szétcsukló térdek a föld sejtjein át gazdátlan röpülés A test forró sikolya beh szilaj szép de szebb ha a romlás szemébe néz