Koldusok

Üvölts ki nincsen semmi semmi semmi Elfogyott az utolsó élelem magunkat mérjük ki a mérlegen s az Istenből alig jut egy csipetnyi De napjainkért meg kell már fizetni szárazon vizen nem rejtőzhetem Az emberiség partján szertelen fürkészem amit a sors árja vet ki Ólban házban mit az Isten ad abban rimánkodunk verébnél koldusabban így kelesztjük a sorsunk kenyerét Gyümölccsel megtetézzük némi borral megtöltjük lassan emberi nyomorral az Isten kérő roppant tenyerét