Sötét és fényes szerelem

A gondolkodó guggol forró üstök lábánál és füst gomolyog korom Hiába úsztunk átlátszó folyókban feketék leszünk mind e hajnalon a gyermek-száj hiába szól igazság a lehelettől a száj feketébb magunkban hordjuk s halljuk sustorogni az éghető testek üdvözletét Mint a megütött pohár éjszakáink cseréppé törtek szét de mindegyik hajós az idő kövér ár-apályán kóstolgatja már a tűz ízeit Ó nézz az órák cirkusz-szövetén át villám harsog július délután az alázatos széna is kigyullad követ csihol ábécéjéül kisleány s menny reped föl újra ha szerecsen nappalaimban hasad kerek napja s melled rézfényű csillaga dereng