Földi ballada

Későre járt éjfél után   elértem városod mit féltő gondod rám apám   örökségül hagyott A hegyek mögé bútt a hold   s az uccákon vadul a férfikor dalolt dalolt   mint rab ha szabadul Fegyvernököm a hű Tamás   a dalról faggatott dallamához mint annyi más   fájdalmat nem adott Szobát nyittattam út pora   harapta testemet s bátran erkélyre léptem a   múló világ felett Kiderült beborult fejem   fölött lustán az ég Színt vallani könyörtelen   volt annyi éve még Hajó tülkölt ló nyeritett   s pöttöm suszterinas fütyült a balga éjbe mert   tudta mi az igaz S a hajnal már kitűzte dúlt   táján réz szuronyát egy lovassereg mint a múlt   áradt a hídon át (Mind így repül el részegen   aki nyeregben ül paripátlan az életem   e versben menekül) De a békében pihenő   tetőkre csóva szállt a macskakövön csecsemők   vének terhes anyák s velük szabad férfi futott   élő fáklya magam pőrén futottam én is ott   árván vigasztalan Kísérőim a táj fölött   kik jöttetek velem sikoltsátok fegyvernökök   kifosztva védtelen míg hajatokban fog tüzet   a hő a futkosó ki voltam égő föld felett   szikkadtan bujdosó