Szahara

Dans l’ Orient désert quel devint mont ennui!

Racine: Bérénice

Olyan száraz a pusztai homok

mint őszszakállú tengerészek bőre

Ha néha még utakra gondolok

hajad csapkod a szelekben Előre

Közönyösen izzik a lég belül

cipelem csak a gúlai sötétet

Mint árnyék futva a napok elől

a sivatagban bánatom mivé lett

Hová is vont könnyelmű utazót

a sors a keménykezű Teveháton

suhan keresztül egy-egy mosolyod

a feledésbe süllyedt láthatáron

A föld két kerek kúppá domborul

s ütemre ring hol fejemet lehajtom

Ha álmomban a homokba nyomul

fogaim éle vér színezi ajkam

Kútkávára dőlök könyörtelen

szomjtól űzve fuldokló félelemmel

s a mélységből táncolva a vizen

zöld szemed páros reménysége leng fel

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]