Háború után
| A ház hamvába guggol régen kihűlt az ágyú |
| kiégett már a lélek a vad perzselni vágyó |
| a halál hidegen az arcunkba lehelt |
| tavasz jött nyár míg ajkunk körül a fagy letelt |
| A kormos fegyverekre a harci szekerekre |
| szemérmetlen vörösbegy pattan könnyelmü cinke |
| nyújtja gémberedett tagját s a közös tűztől |
| föláll kiben ma újra a napok gondja füstöl |
| s kinek szívét gorombán törte a háború |
| asztalra hajtja súlyos fejét az őszhajú |
| A csönd barátja mégsem vagyok elégedett |
| untan számlálom a jövendő éveket |
| mikor a kés alatt a testünk jajgatott |
| nem hallhattuk amit a lélek hallatott |
| csavargómódra élve majd elheverve resten |
| kongó téren deres mezőn engeszteletlen |
| Jóllakva kiben a mindenség titka fájt |
|
|