Mint az eső

Magános száraz éveimen át zuhantam mint az eső olyan árván hogy öled érjem Kinek derekát kulcsolták lábaid azon az órán hol voltál A táj kitágult fölöttem s mint az eső a földön összetörtem Sárból gyúrt két arc többi közé dobva hajóhintán röpülünk a ligetben a föld és az ég bátor fordulóján szerettelek meg te elérhetetlen pörög a föld és a mennybolt ma is ha izzó szemedre emlékezem vissza Kiszállni Már minden perc szédülés ha fejem nincsen a kezedbe téve de továbblódít ismét az idő az embersors bamba hintáslegénye mennyi szoknya pattog s jaj mennyi új arc de minden szájból újra felém sóhajtsz Kivel suhansz az elzúgó jövőben Ősz közelít a nyurga póznafákra pőre vállra nyitott ökölre dér hull a mutatványos bódéit bezárja kendő terült s indulnak haza reggel deresedő szivek fagyott fülekkel