Bál után

Számra venni neved félek miként a parázstól oltsd el lángjaidat hallgass meg mennyei pásztor Dúvadak bűze émelyít s mit rámlakatoltál és hol szállást adtál porlik döng az akol már Hajnalban remegőn ha kifakulnak a báli fények kertek alatt futnak szét a lányok s a legények s vár szülöttére tördelve kezét az apja az anyja így térek hozzád mindnyájunk apja meg anyja Szépszavu égi regős ki tudod ha bál van ha tor van mondd nekem ó mi hamis mulatságokba forogtam révültebben akár az a hajdani tiszta Fülledt dáridóknak poshad rajtam a piszka A hó is megeredt láz végét járja a farsang Messze mögöttem hirtelen kürtök szava harsan megtörten futnék haza én is ám hol az erdő és hol a kert a patak bozótos partja a rejtő Mint aki fuldoklik tépném le párja sincsen ritka szalagjaim álarcom s más tarka göncöm pőrén bár mint egyszer az első éjjelen álltam úgy álljak bátran tisztulva az ég viharában Ujjongón húzták de kidőltek már a cigányok meggyúltak s ocsudó szélre kialudtak a lángok nem rebbennek öröktől volt fáklyák csak égten égnek jelzik a gyomvert keskeny utat amin hazatérjek