Hulló hasábok

Még ég a nyár de balta cseng az udvarunkra dőlnek hasábfák száraz kis kezek a télre készülődnek Már három napja szüntelen hajlongnak a szegények mint nagyhatalmú úr előtt a tél bősz erejének Sűrű zajjal bár bennem is gallyak törnek le egyre értük hátam nem görbitem nem gondolok telemre könnyelmű rossz szegény vagyok mit bánt ha jő december A fagyot el nem űzhetem pislákoló tüzemmel Nem gyűjtök rőzsét Kapumon senki sem zörgetett be a zúzos évek útjain menedéket keresve Ha majd az angyal száll felém intőn kivonva kardját meggyújtom elhullt ágaim hogy útját beragyogják