Gyermeki tücsöksirató

Hálaadás mécsét gyújtom sírodra lobogni   át örök éjjeleden mennyei kis hegedűs Pöndörödött levelek ál-országába leszálltál   durva sorompót vert már közibénk a halál Könnyü nyarad tovatűnt mint pitypang pelyhe elillant   mord tél jött csikorog sírodon a havas ág Jő még új tavasz is de neked nem nyitnak a rétek   nem süt a forró nap s ha dalod énekeled erdő nem zúg rá nem csetteg a cinke   vad gyökerek rácsán nyíl a világ tefeléd Gyászol a jó nagyapó a szakállán könnye lecsordul   csorba pipájában hamvad a sárga dohány Gyászol a jó nagyanyó a mély bútól szeme felhős   gyönge kezéből hull messze gurul a kötés Pajtásod sirat a sűrű vadon őze a fáknál   megtorpan s elhányt makkupakokba zokog Gyászol a csöpp tündér derüs arcáról letörölte   a bánat viaszos ujja a hajnali pírt törten a fűbe alél s reggelre ha ébred alatta   gyűrött fátyola és könnyes az erdei ágy