Angyalok honfoglalása

Mint a halász a csengő-mellű harsány   dalokra gyújtó asszonyok között érdes kezével elmotoz a varsán   kövérek-e már a háló-göbök így pillantok mind mélyebbre magamban   – a számban a múlt füstöl csöndesen – terülő hálóm fényes ifjuság   zengd el zengd el mit fogtál énnekem Pontyot csukát-e nagy ollóju rákot   Csak várok a síró eresz alatt ki meg akartam enni a világot   felröptetnek cikázó madarak s lágy derűbe burkolódzó ajakkal   köszönöm ha az éjek hívesek ki-bejárnak bennem az angyalok   mint málló házban a kőmívesek