Héja

Avarfüstnyi közelben héja kövül a göcsös mandulafára gyűrüs szempárja lángolását állva nem léphetsz többé kitiport nyomokba te kivérző konc gondolsz-e még hasíttatásod előtt fiókáira akkor vagy a hathetes világatudatlan lábodnál ficánkoló kölyökkutyára markolva háncsa-fosztott cserfa-fütyköst Nem tétovázik sárga villám még egyszer a fejed fölött néma mennydörgés ketrecébe zárva s várhatsz súgásra most és mindörökké senki sem szólít ki a jelenésből Isten leginkább hallgat de két rossz között letáborozva helytállni születtél magadnak döntöd el ki vagy s amit cselekszel annak neveztetel