Obsitos bűvészek

Fél óra vagy félszázad hiába Isten udvarában nem szétömlött napok vesztesége számít csak a varázsszóra tompa nagyság percről percre korhadozva Hisz volt bűvészek a kérdezettek mellkosarukból valahol egyszer a szabadba nyulat eregettek de lepattogzott kapufélfának a térben némán süketen álltak mikor rájuk leltem Nem lehet nem esznek már tüzet ám törzsüket zsaráttá emészti bármi szélből fúvó lehelet s aki a szemhatár pitvarában téblábol még eligazítatlan megszomjazik kortyokban az idő tüskön-lejtőn csörtet odatartok ahol engem a kezdettől várnak