Álruhákban

Álló nap szüntelen susog fülembe s rábeszél regéiben akár a hópehely vagyok le-föl bukdácsoló ahogy reám fúj a háborítatlan erő minden leshelytől távoli ez a hangtalan madárvonulás Ó más irány megszűnt nehézkedés letakart arcú hatalom eztán kiböngészendő vonzalmai ahogy kisimulnak hirtelen évtizedes ráncok vagy egy kézmozdulat lerántja tartós napvilágom hártyáját egy színben tartott új s új ábrázolatom apákat sejtet számolatlanul törvények redői mögött aztán a másik fél nap csupán ami letörölhető lényekkel megesik köztük a rámhajított jelenés gyanút se keltő álöltözetem lefoszlik az unalmas rend egyenruhája rólam amint ismét megsúgja nekem az átkelés valószínűtlen jelszavát